A Nyír, később Palota nevű falu dombhátra épült a Szilas-patak mentén. Legrégebbi építészeti emlék az 1200-as évek körül épült templomának romjai, amelyek az 1735-ben felépített Kossuth utcai római katolikus műemléktemplom alapjainak részét képezik. Mellette egy 14-17. század között működő temetőt is sikerült feltárni. A falu első ismert birtokosa Lóránd ispán, 1347-ben választott budai bíró, kinek családja a 15. századig birtokolja Palotát, 1638-ban az Újfalusyaké lesz a falu. A törökök kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc alatt a település többször elnéptelenedett, de mindig újra benépesült. 1749-től a galánthai Fekete család tulajdona lesz a terület, majd elszegényedésük után, a 19. század elejétől a Károlyi családé.

Számos más fővároskörnyéki település mellett 1950. január 1-jével csatolták Budapesthez Rákospalota megyei várost és Pestújhely nagyközséget, melyekből a kerület létrejött, ugyanakkor az addig Rákospalotához tartozott Istvántelek az Újpestből alakult IV. kerület része lett.

1968 és 1977 között felépült Újpalota, a főváros egyik legnagyobb lakótelepe.

Városrészek határán - a kerület negyedei

A XV. kerület három városrészből áll: az ősi Rákospalota, a fiatal Pestújhely és a modern Újpalota alkotja. De vannak további településrészek is, így például az Üdülő- vagy Nyaralótelep néven ismert vidék, Újfalu, Kertváros, MÁV-telep, a Kolozsvár utcai szocreál lakótelep stb.

A településrész és a városrész valójában ugyanazt jelentik, nincs különbség ezek között, általában városrészként a nagyobb területi egységeket emlegetjük, a köztudatban is ezeknek a neve terjedt el jobban. Önkormányzati rendeletekben előszeretettel használják a városrész kifejezést a nagyobb, településrészt a kisebb egységek jelzésére, de láttam már "arculati egység" néven is emlegetni egyik-másik negyedet. Hivatalos városrészi címe csak a kerület három nagy alkotóelemének, Rákospalotának, Pestújhelynek és Újpalotának van: ezeknek a neve kerülhet fel az utcatáblákra. Ezeken belül azonban vannak kisebb városrészi egységek, amiket különböző szempontból el lehet különíteni.

Nézzük előbb a három nagy városrészünket! Kevesen tudják - és a Wikipédia is rosszul informált - de Újpalota nem csak a lakótelepet jelenti, hanem a tőle keletre, Rákosszentmihály felé terjedő ipari zónát, vagyis a Késmárk utca környékét és a felette húzódó erdős, beépítetlen területet is. Ez azonban nem mindig volt így, a lakótelep megépítése előtt ez a rész bizonyosan Rákospalotához tartozott. Ezt bizonyítja, hogy Pestújhely (illetve akkori nevén: Széchenyi-telep) kiválásakor elég pontosan meghatározták a két település határait, és bizony Rákospalota a déli - a körvasút által határolt - rész kivételével körülvette az új községet. A rendszerváltás után a helyi önkormányzat és a főváros is rendeletben, határozatban többször körülírta az egyes városrészek határait. Hogy pontosan mikor került át Újpalotához a Késmárk utcai ipari övezet, nem tudni, de az biztos, hogy a főváros 1990-es határozatában már így szerepelt, a 2008-as kerületi városrendezési rendelet pedig nem csak az újpalotai lakótelepet és a Késmárk utcai munkahelyi területet, hanem a ma még csak tervrajzokon szereplő Szentmihályi úti lakóparkot is az Újpalota városrészhez sorolja, és mint településrészt említi.

Újpalota városrész határai tehát: Szentmihályi út (a Bánkút utcától) - Rákospalotai határút - Vezseny utca - Rákospalotai körvasút sor - Drégelyvár utca - Madách utca - Hősök útja - Szerencs utca - Pörge utca délkeleti oldalán fekvő telkek délkeleti oldalát összekötő vonal - Gazdálkodó út - Bánkút utca.

Pestújhely határai adottak voltak, az 1880-as években Széchenyi-telep néven létrejött városrész határaival sokáig azonosnak tekinthetők. Pestújhely 1909-10-ben levált Rákospalotától, és önálló településként működött. A település északi határvonala a mai Szerencs utcánál húzódott, illetve egyetlen saroknyi hosszban a mai Antalfa-Petrence (korábban Gömör-Zombor) utcák is idetartoztak - a fenti térképen is jól kivehető ez a kidudorodás. 1947-ben azonban a mai Szerencs utca és Gazdálkodó út közti területet sikerült megszerezni Rákospalotától, ezért északra a községhatár kitolódott, és ezt a határvonalat vették figyelembe Nagy-Budapest 1950-es létrehozásakor is. Említésre méltó a nyugati határvonal, a mai Árvavár utca mozgása is: egy időben ugyanis az utca mindkét oldala Pestújhelyhez tartozott, vagyis az említett Árvavár utca páros oldalára, és a Kolozsvár utcára eső telkek között húzódott a határ. Ez ma már nem így van, a hatáutca páratlan oldala Pestújhely, páros oldala Rákospalota. És egy mondat a keleti határról: a település terjeszkedési lehetőségei korlátozottak voltak, hiszen három oldalról Rákospalota vette körül. Jelentős beépítetlen terület feküdt azonban keletre, a Nádastó felé, így hát errefelé terjeszkedett Pestújhely. Az eredeti határvonalat, a Thököly utcát a település 1912-ben megtoldotta két utcával is: a Bosnyák utca (nem összetévesztendő sem a zuglói, sem a rákospalotai Bosnyák utcákkal), és a Lőcse utca is Pestújhelyé lett. Mai nevük: Drégelyvár utca és Lőcsevár utca. Az újpalotai lakótelep építésekor ezt a két utcányi szakaszt elvették Pestújhelytől, így a mai határvonalat a Drégelyvár utca jelöli ki.

Pestújhely határai: Gazdálkodó utca (a Bánkút utcától) - Pörge utca délkeleti oldalán fekvő telkek délkeleti oldalát összekötő vonal - Szerencs utca - Hősök útja - Madách utca - Drégelyvár utca - Rákospalotai körvasút sor - Árvavár utca - Adria utca - Őrjárat utca - Mézeskalács tér - Bánkút utca.

Rákospalota határváltozásait lehetetlen egy bekezdésben feldolgozni, hiszen cirka 800 éves településről van szó. Az azonban bizonyos, hogy 1931-ig Rákospalota határát még a Duna mosta: Újpest ugyan már létezett, de a mai Megyer és Káposztásmegyer Rákospalotához tartozott (grófi birtokként). Ez a hatalmas terület azonban 1931-ben Újpesthez került. A villanegyedként ismert, ma Újpesthez tartozó, a Vécsey utca vonalában elterülő terület 1929-ben került át a mai IV. kerülethez, Istvántelek pedig 1950-ben. Pestújhely 1909-10-ben vált le anyatelepüléséről tehát mondhatni, hogy csekély ötven esztendő leforgása alatt igen érzékeny területi veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni Rákospalota.

Rákospalota városrész mai határai: a főváros határa a Váci vasútvonaltól - Rákospalotai határút - Szentmihályi út -Bánkút utca - Mézeskalács tér - Őrjárat utca - Adria utca - Árvavár utca - Rákospalotai körvasút sor - a MÁV váci vasútvonala a főváros határáig.

...nézzünk néhányat a kisebb város- vagy településrészek közüll:

Sódergödör, ill. Kisfalu. Mikor Rákospalota bővülni kezdett, az 1880-as években Ófalutól délre is elkezdtek a zsellérek (szegényparasztok) építkezni - ezt a részt kezdetben Kisfalunak hívták. Az ott lakók igen kicsi, alig 180 négyzetméteres telkeken vessző, vagy nádfonatra tapasztott vályogból építették zsúpfedeles apró házaikat. Meglehetősen zsúfolt városnegyed volt, a mai Régi tér környéke őrizte meg leginkább a hangulatát. Kisfalu Buza szerint a mai Illyés Gyula (ex-Szőcs Áron) utca - Rákos út - Palánk utca - Palotás utca által határolt területen feküdt. 1898-ban  a képviselőtestület a hagyományosan rossz minőségű utak állapotjavítását határozta el, s megbízott egy iparost sóderrel való útjavítási munkára. Az iparos ügyesen a Kisfalu területéről kezdte el bányászni a sódert, s mindjárt egy szakadéknyi lyukat alakított ki. Lett is skandallum a dologból, hiszen Rákospalota pénzéért Rákospalotáról, ingyen szerzett alapanyagból javultak az utak, s noha rögtön elhatározták, hogy a gödröt betemetik, erre sokáig várni kellett, sőt, később, újabb útjavításokhoz is innen bányászták a követ. Innen a Sódergödör név. Noha Kisfalu/Sódergödör Újfalu része, mindig is külön tartották számon: beépítettsége, története és legendája egyaránt elkülönítette a település többi részétől.

Újfalu, vagy Palotaújfalu. Eredetileg csak az Ófalutól délre elterülő, a váci vasútvonal és a Rákos út közé eső hosszú, keskeny városrész neve volt ez, de érdekes megfigyelni térképről térképre, hogy az elnevezés hogy vándorol Rákospalota rajzolatán le-föl. Úgy tűnik, tulajdonképpen minden nevezhető Újfalunak, ami a XIX.-XX. században épült és a régi Rákospalota határain belül van. Újfalu az 1880-as években kezdett kiépülni a fentebb említett Kisfalu vagy Sódergödör létrejöttével. Buza jelzi könyvében érzékeltetendő a fejlődés ütemét, hogy 1917-re Ófalu lakossága cirka 8300, míg Újfalué több mint 21 000. Lendít a fejlődésen, hogy 1901-ben saját vasútállomást kap a városrész: a Dembinszky (ma: Vysocki) utcával szemben kiépített megálló neve eredetileg Palotaújfalu, majd Rákospalota főműhely, később Landler Jenő Járműjavító, ma pedig: Istvántelek. Maga a vasúti javítóbázis - az istvántelki főműhely - 1901 és 1905 között épül ki - szintén lendítve a környék fejlődésén, új betelepülők érkezésén. A klasszikus újfalui részt a mai Illyés Gyula (ex-Szőcs Áron) utca - Rákos út - Taksony sor - Pázmány Péter utca, illetve a vasútvonal által körbezárt részre kell elképzelni. De előfordul, hogy Újfaluként tüntetik fel a Régi Fóti úttól keletre, a Szentmihályi úttól északra elhelyezkedő utcákat is.

Löffler Ferenc építési vállalkozó nevének és talpraesettségének emlékét őrzi a Löffler-telep elnevezés. A Szilas-patakon túl elterülő negyed első lakói olajgyári munkások voltak, beépítettsége pedig változatos. Tornácos házakkal kezdődött - a régi, paraszti Palotát idézve -, majd egyszerűbb, családi házak épültek ide, Rákospalota lakott területét észak felé kiterjesztve. Löffler tevékenysége jórészt abban merült ki, hogy egyben vásárolta meg a területet, majd parcellázás után - haszonnal - telkenként értékesítette. Ez a terület at 1930-as évekre épült ki. Kis keveredésre adhat okot, hogy egyik utcáját arról az id. Benkő Istvánról nevezték el, aki jóval lentebb egy másik telepnek is nevet adott. Van tehát egy Benkő-telep és van egy Löffler-telepi Benkő utca is.A Benkő-telep határai: Szentmihályi út - Bercsényi Miklós utca - Arany János utca - Rákos út.

A Kovácsi-telep a Benkő-telep alatt húzódik, a kevésbé ismert elnevezések, illetve városrészek közé tartozik. Míg a Benkő-telep az önkormányzat gazdasági programjában taglalt jövőképben is helyt kapott, a Kovácsi-telepet manapság nem emlegeti senki. Kovácsi Kálmán, a település evangélikus lelkésze több mint 100 ezer négyzetméternyi saját földdarab tulajdonosa volt, amit a település egyben megvásárolt, és felparcellázta azt 1910-ben, körülbelül a Benkő-telepi parcellázásokkal egyidőben. Cirka tíz év alatt a környék be is épült, az emlékezet egy darabig számontartotta, hogy önálló névvel jelölt településrészről van szó (lásd a fentebbi térképrészletet), majd lassan feledésbe merült az ügy. A Kovácsi-telep (Kovácsy-telep) határai: Arany János utca - Bercsényi Miklós utca - Wesselényi utca - Rákos út

Az ONCSA-telep - melyet 1948-ban Táncsics-telep néven is emlegettek, bár e név később feledésbe merült - a mai Aulich Lajos utca és Kis-Rákos utcában épült házakat jelenti. Mára ez a környék veszítette el leginkább a telep-jellegét, a házak jelentős részét átalakították vagy lebontották.